Más lett a világ, érzem a földben, érzem a vízben, és érzem az interneten…
Manapság, amikor a katasztrófa filmek már lassan az apokalipszis minden lehetséges módozatát felidézték, azt hisszük, hogy nyugodtan hátradőlhetünk, mert már semmi sem tud meglepni minket.
De csitt, mert Mordor földjén újra sűrűsödik a homály, s e homályban szövögetik gonosz terveiket azok, akiket nem nevezünk nevükön, hogy a világot uralmuk alá hajtsák… a fejekben gyülekező sötétségben eltűnik minden, ami hajdan jó és szép volt… a szellemi kisipar malmai kérlelhetetlenül őrölnek, a jó ízlés és az erkölcs bástyáit fekete hullámok ostromolják…
… (most az jönne, hogy: de voltak páran, akik ellenálltak!)… (csönd)…
hát, … nem, alig valaki… no persze, nehéz ellenállni olyasminek, ami nem kívülről jön.
Jaj, mennyi hősies szívű férfiú van e kis hazában, aki karddal a kézben, lobogó szívvel, elszántan rontana az országhatáron felsorakozott ellenségre, s a harcmezőn utószor pillantva a vértől áztatott nemzeti lobogóra, „édes hazám… ” sóhajtással az ajkán, boldogan lehelné ki lelkét.
Na persze, ez szép, de az értelem meg nem kapott vízumot. Sőt, visszafordították a határon! Nem azért, mert nem szeretik, neeem, dehogy… fel sem ismerték!
Mivan?! Ha az ellenség nem áll a határon, akkor ez feljogosít minket, hogy beleszarjunk a lábasba, a sáros csizmát az asztalon tartsuk, és elmerüljünk egymás lelki és fizikai szekírozásának édes élvezeteiben, mígnem egy napon nem csak lélekben, de testben is svábbogárrá váljunk?! Ez a magyar virtus?! Ha nincs kit szidni, akkor borgőzös szónoklatokban Árpádot meg Attilát emlegetjük?! Sőt, nem átalljuk magunkat a tudás, meg a fény népének nevezni, amikor annyi alázat sincs bennünk, hogy csak a feltevés szintjén elképzeljük, hogy sorsunk rosszra fordulásában talán mi is hibásak vagyunk némileg. Esetleg netán előbb érjük el a magasrendű emberi fokot, és csak azután kezdjünk el beszélni róla!
Eh, minek is beszélek…
Csitt, te orcátlan!!! Mit képzelsz, mi? Ilyeneket mondasz a kedves olvasónak, he? Eszednél vagy? Talán bizony jobbnak tartod magad, mi?!
… azt nem mondtam, de legalább nem hunyom be a szemem a trágyalé felett ülve, és álmodom azt, hogy húsleves…
Pesszimista barom! Kedves olvasó, kérem, ne sértődjön meg, kedves barátom már túl régóta él itt Magyarországon, és sajnálatos módon már kiskorában elkövette azt a hibát, hogy kinyitotta a szemét! Kérem, nézze el neki, amit látott, igen megviselte. De természetesen bármiről is légyen szó, a jelenlévők mindig kivételek!
…szemenszedett hazugság…
Csönd már, ha mondom!
Ne is figyeljenek rá! Most azért vagyunk itt, hogy nemzetünk sorsának e válságos óráján megpróbáljunk értelmesen gondolkodni, megpróbáljunk kiutat keresni…
…idióta, amég úgy eszel, mint a disznó, addig Isten is a vályúnál etet meg, és nem kínál hellyel az asztalnál, akármennyit okoskodsz is…
Menj innen! Semmi szükség az állandó gúnyolódásodra és a tanyasi bölcsességeidre!!!
Mi itt most igazán megpróbálunk értelmesen beszélni. Szóval (nem hagyom, hogy közbevágjon még egyszer ez a furkó), arról van szó, hogy a tények azt mutatják, hogy országunk sorsa az államalapítás idején eléggé rendben volt, néhány száz évig szépen fejlődtünk is, igen kiváló királyaink voltak. Aztán a 15. század környékétől kezdve valahogy elkezdtünk hanyatlani. Az értékek, hősiesség, stb. persze történelmünk sok pontján feltört, de valahogy mégiscsak a lejtő lett az utunk.
(… most jön az ezerdolláros kérdés:… vajon ki tehet róla??? … biztosan a szudáni alma kereskedők…)
Kedves barátom, te igen rossz modorú vagy, de ez éppen helyes kérdés! Ki tehet a hanyatlásról?
(… én teuton lovagokra gyanakszom…)
Csitt! Természetes, hogy úgy érezzük, hogy a történelem gonosz emberei és államai mind összefogtak ellenünk. Nem kétséges, hogy Mordor láthatatlan urai sokat tettek és tesznek ma is, azért, hogy elvegyék tőlünk ezt az országot, de kérem, ugye komoly emberek vagyunk, és ismerjük azt a régi igazságot, amit régebben a TV-ben is előszeretettel hangoztattak: Ez a műsor, önök nélkül sohasem jöhetett volna létre!
Mára Mordor tevékenysége többé-kevésbé köztudomású, az interneten, némi kritikával élve, bárki könnyűszerrel nagyjából helyes képet kaphat arról, hogy Mordor, hogyan irányítja ma Középföldét. És ami a legjobb, hogy a közhiedelemmel ellentétben, ezért még csak nem is kap ingyen beutalót a Barad-Dúr egyik lakájos cellájába gyógyüdülésre. Mégis manapság sokan azt hiszik, hogy, ha erre a felismerésre mindenki eljut a bolygón, akkor Mordor falai leomlanak…
(… na persze, a strucc hiába nyitja ki a szemét, ha a feje még a föld alatt van…)
Ejnye már, hallgass!
Sajnos kedves barátomnak igaza van! Az alaphelyzet megismerése persze igen fontos, de azzal, hogy tudjuk, hogyan vágott át minket a kofa a piacon, még nem vagyunk beljebb. Mert azt mondhatjuk, hogy a média gonosz és manipulál, meg a multik kizsákmányolnak, meg persze, hogy norvégok megunták a sivatagot és inkább idejöttek, hogy ellopják a zsebóránkat…
(… a forró neutrumokat és a többi libermensch-t kihagytad…)
Persze, persze! Szóval okolhatjuk a rablót, hogy elvitte a holminkat, de ha előtte kiírtuk bárgyú homlokunkra, hogy: „raboljatok ki!”, akkor nevetséges az utólagos siránkozás!
… nofene, benned is megcsillan néha egy szikrája a humornak…
Elnézést kedves olvasó, talán kissé sarkosan fogalmaztam, de csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy mindig másban keresni a hibát, nem csak nevetséges, de nem is visz előre.
… Őnsajna őnagysága jól érzi magát nálunk…
Hagyd már abba, folyton megakasztasz! Tehát, ha eljutunk odáig, hogy mi is hibásak vagyunk sorsunk rosszra fordulásában, akkor még mindig ott van két kérdés: mi volt a hiba (vagy hibák)? Illetve, hogy mit kellene tenni?
Hogy mi volt a hiba, azt nehéz egyszerűen körülhatárolni. Vegyük észre, hogy a világ minden táján többé – kevésbé ugyanaz történt. A népek elvesztették erkölcsi tartásukat, értékeiket, az emberek ellomposodtak, míg végül a gerincét és tartását vesztett ember könnyen áldozatává lett a benne lakó démonoknak. Talán nem külön az erkölcsben, államformában, hősi erényekben kell keresni a dolog lényegét, hanem inkább mondjuk úgy, hogy amíg az ember a földön az Isteni rendet tiszteletben tartotta és aszerint élt, addig minden rendben ment. Nézzük például az Árpád házat, a jelentősebb Árpád házi gyerekekben van egy közös vonás: mindegyik neve előtt ott van, hogy Szent. Nyilván nem azért mert vakbuzgó vallásos életet éltek…
(… nyilván, mert akkor marha sok szent lenne…)
Igen, ezt most helyesen mondtad. A dolog lényege, hogy Szent Lászlót nem azért tisztelték, mert akkor pallosa volt, vagy mert annyit mormolta a Miatyánkot, hanem, mert az isteni rendet testesítette meg a nép felé.
De erről ennyit, tisztességesen élni csak az alap, amire lehet építkezni…
(… ezért dőlnek össze a viskók…)
Sokan abban látják a hibát, hogy politikai vonalon a nemzetet elárulók mindig átejtették a rendeseket, és ügyes trükkökkel kijátszottak minket. Hát, ez is igaz, legalábbis részben. Itt azonban felmerül a kérdés, hogy ha volt a történelmünkben sok tisztességes ember, aki jót akart, rendes, tisztességes volt és nem volt rest tenni is a jóért - márpedig volt –, akkor meg miért nem győztek?
(… ó, Te szegény lázas gyermek, itt fekszel elhagyatva, összeverve, mi a neved?... – úgy hívnak, hogy Értelem…)
Egy költő veszett el benned… De, így igaz, az értelem nélkül a hősies szív nevetséges cirkuszi mutatvány…
(… a ravaszok úgy átverik a palánkon a hősies szívet, mind a sz…)
Ne légy ilyen parlagias… Na, szóval. A hős kardja csak akkor hasznos, ha az értelem mutatja neki, hogy mivel vívjon, egyébként csak a frissen mosott és teregetett ruhákat vágja miszlikbe. Kis hazánkban az értelem nagyon kevés emberben ragyogott fel tisztán, mármint kiművelt és használható módon. Merthogy sok értelmes ember van itthon, tényleg sok, de legtöbbjük elfecsérli az erejét ostobaságokra és nem műveli saját magát.
… najsasztán, ha van szellemi ember, akkó is minek van, a kutya se kíváncsi rá…
Ejj, ejj, te világ bölcse! Nem tudod, hogy a nemzetnek nem az a lényege, hogy benne mindenki ugyanolyan legyen?! A szellemi ember irányít, de inkább csak VAN, létével tartja fenn a népet, a lovagi, hősi ember végrehajtja az irányítást, eligazgatja a népet, a paraszt, földműves, munkás pedig jól tartja a népet, akinek pedig egyébre nincs tálentuma, az szolgálja embertársait. Ne felejtsd el, hogy az Úr Jézus is szolgált… „aki a legnagyobb akar lenni köztetek, az szolgáljon”. Ezek mind csodálatos és magasrendű feladatok, egyik sem kevésbé fontos a másiknál!
… ahá! De most a munkás meg a paraszt király akar lenni, s amikor elbambul, a korona a fejéről a ganyéba esik; a lovagok szájukkal csatáznak, és rendszerint minden szembe jövő fának jó reggelt kívánnak a homlokukkal, a szellem vízum hiányában a világon kívül vesztegel, a csőcselék meg uralkodik!...
Nohát, sajnos ez így van, de azért még nem kell feladni, tudod, mindenkire csak annyi feladat van bízva, amennyit elbír, ha azt megteszi, nyugodtan alhat. Sőt, ha mindenki megtenné, nem is lenne miről beszélni! Mindenkinek először a maga életét kellene széppé és virágzóvá tenni, és elsősorban belülről. Ezt pedig csak úgy lehet, ha visszatér Isten törvényéhez és örömmel vállalja azt a feladatot, amit Isten rábíz.
… na, jól van nagyokos, mondjuk, hogy elfogadom, amit mondtál, de nem vetted észre, hogy a kedves olvasó, már régóta feszeng, hogy mikor hagyod már abba a kínos erkölcsi prédikációt, (én meg mikor hagyom abba a gúnyolódást…), arra vár, hogy mongyá má valami használhatót, is, valami gyakorlatiast…
Nohiszen, te tuskó! Nem nyughatsz, mi! Kedves olvasó, akkor megpróbálok valami gyakorlatiasat is mondani. Az a helyzet, hogy amit a szellemi, lovagi, gazdasági és a szolgáló emberről mondtunk, az mind igaz. A dolog ugyan tényleg valóban összezagyválódott, de helyre lehet hozni. A közhiedelemmel ellentétben, azonban ezt nem alulról kell kezdeni. Van Magyarországon szellemi ember, ez az a rejtett értelmiség, amelyet a rendszerváltás óta (mert előtte inkább irtották…) minden politikai párt szeretne előcsalogatni és megnyerni, de még egyiknek sem sikerült megmozdítania sem. Tiszta lelkű lovagok már vannak végre a parlamentben – végre valahára -, de a hősiesség önmagában még kevés, elő kell csalogatni a rejtőzködő értelmiséget. Talán nincsenek is annyira elrejtőzve…
… talán a kredenc mögött…
… esetleg mi lennénk azok?!...
Na, ne bolondozz már! Dehogy, minket az ilyesmi úgysem érdekel, ha koronát tennének a fejedre, akkor nem beszélhetnél ilyen alpári módon!
… ez igaz…
Talán a lánglelkű lovagok, ha kicsit elcsöndesednek, akkor lehet, hogy Isten megmutatja neki, merre keressenek…
… akinek füle van, hallja meg…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése