Üzenetek, gondolatok

Wass Albert: Üzenet haza

 

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Bajorerdő, 1948.

„Üzenem a gazdáitoknak, hogy a háborújuk reménytelen! Üzenem, hogy Muad’Dib serege legyőzhetetlen… hogy a napjaik megszámláltattak!”

Muad’Dib, a Dűne mini sorozatban

Néhány gondolat, melyet szeretnék megosztani:

(Ha jobb oldalon alul Muad’Dib van szerzőként megjelölve, az azt jelenti, hogy azok az én gondolataim, ha más valakitől idézek, akkor igyekszem a szerzőt és a mű címét is pontosan megjelölni. Megeshet, hogy az idézetet nem tudom pontosan átvenni, mert nincs meg a könyv, vagy nem tudom, hogy kitől való. Ilyen esetekben a igyekszem, hogy az idézet értelme megegyezzen az eredetivel.)

Férj és feleség

„Amíg alszunk, egyek vagyunk. Mikor felébredünk, ismét ketten vagyunk. Nem bánom, mert örömünk közös, míg egyek vagyunk, de másképp örvend a szívem minden reggel, mikor újra láthatom az arcod!”

Muad’Dib

Mágia

„Mi a mágia? … Nézz ki az ablakon! Azt látod mindenhol! A teremtés szövete, azt veszed magadra reggel ruhaként, ha vízbe merülsz, mágiába merülsz, ha tüzet gyújtasz, a tűzben is azt látod. Körül vesz minket. Fátyol, melyen Isten fénye átszűrődik, de meg is véd, mert, ha közvetlenül látnád a ragyogást, belehalnál. Vannak szabályai és törvényei, melyeket megismerhetsz. De a megismerés csak arra való, hogy tájékozódni tudj. Nézd meg és menj tovább! Ha visszaélsz az ismerettel, a teremtés fátylai labirintussá válnak, és elveszel ebben a labirintusban. A fehér mágus az, aki ismeri, de nem használja. A fekete mágus az, aki ismeri és használni akarja. Az ostoba… már csapdába is esett!”

Muad’Dib