Valami baj van a világgal…
Bevezetés
Aki kellemes olvasmányra vágyik, az olvasson romantikus regényeket, vagy nézzen szappan operákat. Mi a kellemes? A lábvíz, az például kellemes! Na, azzal nem szolgálhatok! Csak kellemetlen megjegyzésekkel és vitriolos kritikával! De senki se higgye, hogy csak másokat kritizálok, nem, ezeket mind kínkeservesen, a saját ballépéseimből és butaságaimból tanultam meg én is. Eleinte nekem is kellemetlen volt saját sötétségeimmel szembenézni, de egy kis gyakorlás után már könnyen ment. Ha az ember le tud szokni arról, hogy önmagát istenítse, és ezáltal a vizsgálat alól önmagát felmentse, akkor már nyert ügye van! Legjobb tudásom szerint leírtam ide a mai időkben aktuális és fontos dolgokat! Ha kellemetlen, amit olvas, az nem biztos, hogy csak az én hibám! Ez az írás eléggé hosszú, de nem akartam feldarabolni, mert azzal megtörtem volna az ívét.
Ezzel az írással nem akarok senkit megtéríteni, nem akarok senkivel semmit elhitetni, nem akarok senkit semmire rávenni! Aki nem érzi meg magától, hogy radikálisan felül kell vizsgálnia az eddigi életét, azon senki sem tud segíteni. Én pusztán ezt a felismerést szeretném elősegíteni, a többi már mindenkinek a maga dolga!
Azért ragadtam tollat, mert mélységesen felháborít az a sok olcsó hazugság, amivel elkábítják az interneten az embereket. Csupa irtózatos „pokol-propaganda”, „mennyországi beutalónak” álcázva, melyeket a „szellemi kisiparosok” műhelyei ontanak magukból, mint megannyi gyárkémény! Az Ördög démonai körüljárnak a világban a lelkek vesztére! Szent Mihály Arkangyal védelmezz minket!
Valami baj van a világgal! Ezt a szíve mélyén mindenki érzi, még akkor is, ha nem tudja megmagyarázni. Valami nincsen rendben! A XXI. századi emberiség minden cselekedete valamiféle félelmetes zavarodottság jegyében áll. Ez a zavarodottság látszik a gyermekek, de a felnőttek és az idősek szemében is.
Fejlődés, tolerancia, a boldog világ…
Ennek ellenére azt halljuk a televízióban, hogy a világ egyre jobb lesz, hogy fejlődünk, hogy életünk egyre magasabb színvonalra emelkedik, hogy az emberek egyre jobban elfogadják és tolerálják egymást. Fekete, fehér, sárga bőrű, mosolygó fiatalok közösen küzdenek a természetvédelemért. A nyugati háztartásokban ma már lassan a kenyérvágó kés is elektromos. Szép jelszavak hangzanak: tolerancia, demokrácia, mindenki egyenlő, mindenkit megilletnek az alapvető emberi jogok, szabadság, egyenlőség, testvériség… Hovatovább, a globális tömegkommunikáció által az emberiség egy nagy, szerető családdá forr össze…
Szentül hisszük, hogy a tudomány előbb – utóbb megtalálja a megoldást a kimerülő energiaforrások helyettesítésére. A templomokban közösen könyörgünk azért, hogy a népek vezetői bölcsen vezessék az emberiséget a boldog és békés egymás mellett élés útjára. Vallásszabadság van, mindenki kedvére eldöntheti, miben akar hinni. A „szeretet” szó többször hangzik el egy év alatt, mint ahányszor elhangzott az elmúlt évszázadban. A fiatalok először kipróbálhatnak mindent, hogy azután bölcsen válasszanak maguknak társat, hivatást, életcélt. Számtalan világnézet, hobbi, eszmerendszer áll rendelkezésre, hogy szabadidőnkben a „világ nagy kérdésein” morfondírozhassunk. A boldogság és a béke kora már nagyon közel van és közös erővel el fogjuk érni!
(… hatásszünet…)
(… majd döbbent csönd…)
Vajon miért van az, hogy ezeket a nyilvánvaló hazugságokat a legtöbb ember a szíve mélyén mégis elhiszi?!
Inkább elhisszük, csak ne kelljen szembe nézni saját magunkkal!
Szemen-szedett hazugságok! Pfujj… az embernek hányingere támad, amikor efféle szólamokat hall a TV-ben. Ebből, kérem, egy szó sem igaz! Aki egy kicsit is kinyitja a szemét és körülnéz, az látja, hogy a gonoszság, az aljasság, egymás és önmagunk elárulása, deviancia, perverzitás, és a mindezek nyomában járó mérhetetlen fizikai és lelki nyomor és szenvedés, a szellemi vakság olyan méreteket öltött az elmúlt harminc évben, mint előtte soha. A világ jelenlegi sötétségét most nem részletezem, korábban már megtettem. Azoknak sem fogom az idegeit sokáig borzolni, akik kiütéseket kapnak az összeesküvés–elmélet szó hallatára, mindössze néhány gondolatot szeretnék erről írni.
Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy a lelkekben ma öntudatlanul lezajló félelmetes iramú elsötétedéssel párhuzamosan és ezt a folyamatot erősítve a világhatalom megszerzésére törő csoportok is teszik a dolgukat, és mindent megtesznek azért, hogy a bolygón egy totális diktatúrát vezessenek be, persze csak azután, hogy az emberiség nagy részét kiirtották, merthogy túl sokan vagyunk. A szomorú az az, hogy az átlagember ezt el sem hajlandó hinni, és nem is sejti, hogy ez a folyamat mennyire előrehaladott.
Közös pénz, chip az emberbe, totális diktatúra
Egy lépésre vagyunk a világon a közös pénz bevezetésétől. S ha az megvan, akkor már csak az kell, hogy ne legyen készpénz, hanem csak elektronikus úton lehessen fizetni egy emberbe épített chip segítségével, és ezzel el is érkezne a totális ellenőrzés. Miért olyan nehéz belátni, hogy hiába egyszerűbb egy chipről fizetni, ha közben minden, ami a gyakorlati életben meghatároz minket, az ezen a chipen lesz rögzítve, és valaki ezeket egy irányító központból akár könnyű szerrel befolyásolni tudja, esetleg, mindenünket el is veheti, mert másképp gondolkodunk, mint azok, akik a hatalmat gyakorolják. Önként odaadnánk a szabadságunkat? Ez lenne ám csak az igazi diktatúra! Persze, ha ezt Isten hagyná!
Az Ördög legyőzte a világot, de Istent nem!
Sajnos manapság alig néhányan mernek szembe nézni azzal a ténnyel, hogy amíg az emberiség színes álmokban szundikált addig szépen csendesen ellopták a hajnalt és az ébredést. Legyőztek minket! Csúnyán rászedtek, és most már, ha akarnánk, sem tudnánk mit tenni, mert annyira összetett és szövevényes a világban a hazugság rendszer. A híresztelésekkel ellentétben nem a bankok a gonoszak, nem a Világbank, vagy Amerika, vagy Kína, vagy Oroszország, és nem is az EU! Nem a kormányok, vagy a pártok, nem a politikai berendezkedések a rosszak! Nem! Hanem az egész együtt! Egyenként nem tehetem felelőssé az egészért a bankokat vagy a névtelen gazdagokat! Azok, akik a szálakat a háttérből mozgatták és mozgatják, azok az egész rendszert formálták olyanná, hogy lassan lehetetlen lesz épelméjű és tisztességes módon élni. A kérdés eldőlt! Az Ördög a világot legyőzte! Magunktól már nem tudnánk megakadályozni a katasztrófát! A világ ma olyan vonathoz hasonló, melyet az Ördög vezet, és sebesen rohan a szakadék felé! Az Ördög tehát legyőzte a világot, de Istent nem! A Mindenség Ura szintén nem tétlenkedik! Kissé nyers leszek: aki nem hajlandó Isten szavát továbbra sem meghallani, az hamarabb megtanulja, milyen a koszt az örök kárhozat helyén, mint hinné!
Isten létének megkérdőjelezése – a modern kor betegsége
Hiába a válság, a gazdaság, az országok, a háborúk, a sarkalatos kérdés még mindig Isten! Hogy jól értse a kedves olvasó: manapság széles körben elterjedt dolog, hogy egyszerűen megkérdőjelezik Isten létét! Nonszensz! Kétszáz éve ez a kérdés fel sem merült volna, ma meg talán a föld lakosságának a fele hiszi, hogy nincs is Isten! A másik fele sem büszkélkedhet, mert ha elfogadom, hogy van Isten, akkor meg miért van, hogy nem törődöm vele? Ugye, emberek!? Ez nem valami következetes dolog!
Isten létét nem kell bebizonyítani! „Annál, aki tagadja Isten létezését, csak az a nagyobb bolond, aki bizonygatni próbálja!” (Hamvas Béla) Remélem, mindenki ismeri azt a régi bölcsességet, hogy semmiből nem lesz semmi! Ki gondolhatja komolyan, hogy ez a rendkívül bonyolult, ám csodálatos, és logikus rendszer, amit Teremtett Világnak nevezünk, csak úgy előbujt a semmiből? Vagy mondjuk egy robbanásból! Ez ma a divatos elmélet, hogy a világ az ősrobbanásból lett, és alakult ilyenné nagyon hosszú idő alatt. Na és a lélek, a szellem? Csak nem hidrogén és nitrogén, meg más kémiai anyagok felrobbanásából lettek a gondolatok és az érzések is?!? Az ókori sumérok vagy egyiptomiak nem is értették volna, ha valaki ilyet mer állítani. Azt hiszem, kiállították volna a főtérre, mint bohócot, hogy mindenki nevethessen. A materializmus eszméi egyszerűen nonszenszek, nevetségesek! Az a gyanúm, hogy az Angyalok is csak pislognak azon, amit az elmúlt században a tudomány kiböfögött magából! Életképtelen, vegyszerszagú marhaságok tömkelegével írtunk tele köteteket, melyek a lényeget még csak meg sem érintik! És, ami a fő, hogy a materializmus eszméit senki sem tudja alkalmazni az életében anélkül, hogy ennek ne lennének beláthatatlan következményei! Lényegében pont ez a kor betegsége. Megpróbáltuk ezeket az életképtelen marhaságokat az életre ráerőszakolni. Néhány példa: nem ember, hanem munkaerő (melyet gépekkel lehet helyettesíteni), nem lélek, hanem psziché vagy tudat, mely az ösztönök és rossz hajlamok befolyása alatt áll, de erről nem tehetünk, mert az állatokkal közös tőről származunk. Nem bűn, hanem betegség (megint csak olyasmi, amiről nem tehetünk). Ha az emberben szétválasztom a mennyiséget és a minőséget, akkor jön az, hogy az egyre csekélyebb minőséget a mennyiséggel kell pótolni. Így lettünk hét milliárdan.
A vallásos materialisták
A materializmust a gondolkodásunk központjába helyeztük. A materializmus alaptételei mélyen megbúvó axiómákként irányítanak minket. Még a vallásos emberek is materialista módon gondolkodnak. Sőt tulajdonképpen, a materializmust azért csinálták, hogy az embereket leválasszák Istenről és az Egyházról. A materializmus afféle valláspótlék, azáltal, hogy az emberiséget leválasztották Istenről, helyette egészen profán, világias dolgoktól tették függővé. Mert azt már elfelejtettük, hogy bármilyen gyarlók voltak is bizonyos emberek a középkorban, azért mégis mindenki, a jobbágytól egészen a királyig, Istentől függött. Persze ez nem azt jelenti, hogy a középkori klérus jó része és a világi hatalmasságok ezt komolyan vették volna, de azért mégis szeretnék tiltakozni az ellen a téveszme ellen, hogy a középkor „sötét” lett volna. Ezt a téveszmét is a modern korban terjesztették el. Különösen a magyaroknak ajánlom, hogy vessenek egy pillantást az Árpád-házra, mint a „sötét” középkor képviselőire. Ugyan, legyen olyan kedves és mutasson valaki nekem még egy ilyen tehetséges és karizmatikus uralkodóházat. Amíg a korabeli uralkodó családok szinte kivétel nélkül a hatalom megszerzésével voltak elfoglalva, addig nálunk Isten, „szentképzőt” rendezett be. Az Árpád házi királylányokat úgy vitték, mint a cukrot! Boldog lehetett az a nép, akinek jutott egy… Másik példa a középkor „sötétségére” az építészet. Igazán sötét kor lehetett az, amikor azokat a csodálatos katedrálisokat építették, melyeket ma is mutogatunk a bamba turistáknak. Igazán sötét kor lehetett… Hol van ehhez képest a modern építészet? Az építési technológiáink segítségével gyakorlatilag bármit meg tudnánk építeni, bármekkora méretben, és mi van e helyett? (azon kívül, hogy csak tátjuk a szánkat Machu Picchu-n és a piramisokon…) Nagy és gyönyörű dolgokat építünk? Ellenkezőleg, förtelmes dolgokat építünk! Akinek van egy kis szépérzéke, és látta már legalább képen a Sixtusi-kápolnát, az elborzad a mai épületektől. Trágya, és a minőségük… Azok a „sötét” középkorban épült katedrálisok 5-8 évszázada állnak. Egyetlen újkori építész van, aki miatt nem mondom, hogy az építészet elveszett, és az Gaudi. De tőle eltekintve katasztrofális a helyzet, a mai építészek nem is tervezik, hanem rajzolgatják ezeket a pokoli ocsmány viskókat, amik 50 évet sem fognak kibírni, és azt mesélik be maguknak és mindenki másnak, hogy szép… Ugye, emberek, például a Művészetek Palotája a Duna parton… Hiába dicsérgetjük, olyan, mint egy nagy tégla! Letisztult forma, mi? Úgy letisztult forma ez, mint egy pucér ráncos segg! Ha Afrodité holnap egyszer csak kilépne a habokból, elborzadna, hogy mit műveltek a szépséggel! (elnézést a kortörténeti kitérőért)
A materializmus tulajdonképpen szintén vallás, csak ez az anyag vallása, a tudomány vallása. Egyébként azért, azt is érdemes elmondani, hogy a modern materializmus gyökerei igenis a középkorba nyúlnak vissza. A középkori klérus egy része az Evangélium helyett a farizeizmust fogadta magába, és tette aktívvá. Ennek a következménye lett a humanizmus, később a scientifizmus, végül a globalizmus.
Az úgynevezett „racionálisan” és „reálisan” gondolkodó emberek még a katolikusoknál vagy a muzulmánoknál is bigottabbak. Próbálják ki egyszer, hogy egy ilyen bigott materialistának kezdjék el bizonygatni Isten létét. Majd meglátják micsoda szónoklatot kapnak válaszként! Úgy vettem észre, hogy a bigott materialistáknak már Isten nevének említésére is emelkedik a vérnyomása. (Ez csak magán megfigyelés, orvosilag nem igazolt!) Példa: „mindenre kell, hogy legyen racionális magyarázat”… Igen? Egy kedves barátom kérdezte egyszer: mi a kedvenc színed? Azt feleltem: a kék. És miért?... Na, hát nesze neked racionális magyarázat… csak nem fogjuk ezt is a bennem lévő hormonoknak, hidrogénnek, nátriumnak, oxigénnek tulajdonítani! Vagy ott van például a szerelem. Buga Jóska nem szép ember (, de gavallér…), nem is túl okos… akkor meg mit eszik rajta a Marcsa? A szerelmet nem lehet megmagyarázni a kvantummechanika törvényeivel…
Ilyen materialista axiómák, vagyis varász igék például: a létért folytatott küzdelem, a nemek harca, az ember maga irányítja sorsát, és még sorolhatnám…
E három dologról kicsit részletesebben is kell beszélnünk!
Létért folytatott küzdelem
Apukám! A létért nem kell küzdeni! A lét azt jelenti, hogy valami van, létezik. Az ember esetében a lét értelmezése már több ezer éve pont az, hogy evilági életünk a létünknek csak kicsiny része. A létet nem érinti az élet megszakadása. Az ember örök életű, mert a gyökere az örökben, vagyis Istenben van, és oda is tér vissza. Az életünk ennek az örök életnek egy része, melyben lehetőséget kapunk, hogy hogy aktívan tegyünk azért, hogy Embernek nevezhessük magunkat. A létért tehát nem kell küzdeni, legfeljebb az életben való boldogulásért. De ezzel az axiómával remekül el lehetett hitetni az emberiséggel azt, hogy nincs lélek, hanem itt a földön az ösztöneiktől hajtva fel s alá rohangászunk, törünk-zúzunk, aztán, ha meghalunk, semmivé leszünk. Micsoda ostobaság! A világon semmi nincsen, aminek ne lenne oka és értelme! Ha csak úgy előbújunk a semmiből, majd halálunk után visszatérünk a semmibe, akkor meg mi értelme a világnak? A semmiből nem lesz semmi! Ha mi valamik vagyunk, akkor valamiből lettünk, még akkor is, ha az a valami esetleg nem látható számunkra. Ki gondolhatja komolyan, hogy a világ és a földi életünk merő értelmetlenségből van?
Az életnek természetesen van célja és értelme, de biztos, hogy mindkettő olyan valamiből kell származzon, amit az érzékszerveink nem fognak fel. Azért megnyugtatok mindenki, hogy nem olyan bonyolult ám ez a dolog, mint állítják. Vissza kel csak olvasni pár száz évvel ezelőttre, mindjárt kiderül, hogy akkor senki sem gondolta, hogy értelmetlen az életünk. Az életünk oka és értelme Istenben és Istennél van.
A nemek harca
No, ez aztán a materializmus egyik legremekebb, legkörmönfontabb gazsága. A családjában mindenki békében, örömben és szeretetben szeret élni. Ez teljesen természetes, ugye? Ezt nem az ész adja tudtunkra, hanem érezzük belül. Nos, a fenti jelmondat arra jó, hogy a családokban, a házastársak között, a barátok, vagy testvérek között a szeretet kötelékét felbonthassa, oly módon, hogy mindkét nem magát gondolja elsőrendűnek. Holott a családban mindkét nemnek megvan a maga feladata és helye, amit nem tud a másik betölteni. A „nemek harca” és „a létért folytatott küzdelem” jelmondatok kizárólag azoknak jók, akik embertársaikon uralkodni akarnak azáltal, hogy ezekkel a gonosz mondatokkal társaik lelkét megzavarják, alóluk a talajt kirántják. Ó, mennyi orgazmus van ma a világon egy éjszaka a Földön, és mégis, senki sem elégül ki, hiszen, másnap megy és újra, meg újra keresi, habzsolja. És sohasem elég! Miért? Mert mindenki a maga külön örömét keresi, a másikat csupán eszköznek tekinti. A „nemek harca” jelmondattal lehetett létrehozni a modern kor két kiméráját: szex bálványnak nevezett nőt, aki mindenkinek mutogatja magát, a boldogulásért bárkinek széttárja a combját, és aki ezzel követendő példa lett a többi nő számára, hogy mind úgy öltözködjenek és úgy is viselkedjenek, mint az utcalányok. A másik: a hímringyó, a „latin szerelő”, a „lepedő akrobata”, a „pénisz zsonglőr”. Általában lányos arcú, fiatal fiú, jól kidolgozott izmokkal és kifejezéstelen, bamba szemekkel… Az ilyen férfi-torzóknak a közös jellemzője, hogy mind ugyanolyanok, általában az ilyen férfi eléggé feminím, és ne legyen senkinek sem illúziója, pocsék szerető az ágyban. Pont azért, mert önző és hiú. Aki önző, az nem tud a másiknak örömet okozni sem az ágyban, sem másutt. A szexualitás nem arról szól, hogy ipari reszelő módjára gyöszötölünk egy szerencsétlen nőt, akinek közben az jár a fejében, hogy ő egyáltalán nem erre számított, majd az aktus végeztével egyikünk sem meri bevallani, hogy a dolog nagyon gyenge és lapos volt, mert különben mit mondanak majd ránk a barátok, barátnők. Nem merjük bevallani, mert ez ma az elfogadott, ez ma a trendi. Ez trágya… semmi, nulla! Nem sex, hanem szeretkezés… már a szó is más, ugye? Szeretkezni annyi, mint szeretni a másikat! Divatos ellenválasz: ki kell elégíteni az ösztönöket… áhá! Most közlöm minden ifjú férfitársammal, hogy, aki nem tudja megfelelően uralni a felhevültségét, vagyis az ösztönét, az ágyban, abból sohasem lesz jó szerető. A jóképűség és a kisportoltság semmi, lehet, hogy ezer nőd lesz… ja, ezer pocsék numera, és magában minden nő azt fogja gondolni: micsoda egy pancser. És ne legyenek illúzióid: neked sohasem mondják el, de a barátnőiknek igen! Egy tisztességes férfi felett nem az ösztönei uralkodnak, hanem pont fordítva. A hiú férfi elnőiesedik, és saját magát csapja be! Később már csak a tapasztalatlan lányok dőlnek be neki, a komolyabb nők, ránézésre kiröhögik, mert rettentően nevetséges…
Az ember maga irányítja a sorsát
Na, ez a kedvencem! Mert mi aztán tudjuk ám, hogy mi is az a sors. Sokan az mondják, hogy a sors az végzet, fátum. Hát akkor? Ha egyszer fátum, akkor azt nem mi irányítjuk…
Erről egy Hofi kabaré jut eszembe: „tűzoltó leszel, s katona… vadakat terelő juhász…” – idézi Hofi az ismert verset, majd hozzáfűzi: „haver, a vadakat nem tereli senki! ... pláne nem a juhász…”
A régiek a sorsot úgy fogták fel, hogy az ember a világ törvényszerűségeinek és szükségszerűségeinek, vagyis a sorsnak mindaddig alá van vetve, amíg nem fel nem kel, hogy megkeresse az Istenhez vezető utat. Isten ugyanis szabadságot kínál nekünk, de azért meg kell dolgozni.
Na, mármost, a földi életben való boldogulásunkért persze meg kell küzdeni, de azért nem bármi áron. Mindaddig, amíg nem kezdünk el járni az Istenhez vezető szűk ösvényen, addig a sors uralma alatt állunk, és csak jönnek sorban egymás után a nemzedékek, akik ugyanazt teszik, amit az atyáik tettek. A sorsot az ember nem uralhatja, de kiléphet a köréből, ha Isten felé kezd el kapaszkodni. Értsük meg: sors, annyi, mint azt tenni, amit a szükségszerűségek diktálnak, Istenhez menni, annyi, mint vállalni a sorsot, és mégsem elkövetni azokat a gaztetteket, amiket már atyáink is elkövettek. Adni úgy, hogy nem kérek érte cserébe semmit. Sors az, hogy segítek neked, mert ebből előnyöm származik, vagy, mert a főnököm kötelezett rá, ebből csak úgy lehet kitörni, ha úgy segítek valakin, hogy az esetleg nekem hátrányt jelent, mégis, szeretetből megteszem, mert nem a magam érdekét nézem. Ez ilyen borzasztóan egyszerű!
Manapság a sors irányítását úgy képzelik, hogy aki kicsit erőszakosabb, az a többieken átgázolva látszólag előnyösebb pozícióba kapaszkodik. Szomorú hírem van a számukra: minél több gazságot követsz el, annál jobban kötve vagy a sors köréhez, vagyis annál több adósságod halmozódik fel az Égben, és végül a sors beteljesíti feletted a büntetést!
Ismerjük Istent?
Az igazán szomorú az az, hogy még a magát vallásosnak tartó emberek java részének is egészen gyermekded elképzelései vannak a Világ és Isten mibenlétéről. Ne értsen félre senki! Nem ítélkezni akarok! De, ha elfogadjuk, hogy a világot Isten teremtette, és mi az Ő szeretett gyermekei vagyunk, akkor nem valami bölcs dolog kihagyni az életünkből, és egyszerűen nem foglalkozni vele. Ha valaki eddig nem foglalkozott Istennel, de megérzi a szavaimból, hogy talán mégis kellene, akkor ne essen pánikba, nem késett le semmiről! De azért jó lesz igyekeznie, mert ha esetleg a fejünkre szakad az oly szilárdnak és rendíthetetlennek hitt civilizációnk, és kiderül, hogy az Istenhívőknek volt igazuk, akkor talán már késő lesz!
Aki még nem ismeri Istent, az ismerje meg! Hogy hogyan? Legyen alázatos, szálljon magába, gondolja át az eddigi életét, vizsgálja meg, hogy vajon a születése óta inkább fájdalmat okozott-e embertársainak, vagy örömet! Persze nyilván ez mindenkinél vegyes, de ha valaki alázatosan keres, az meg fogja találni az Istenhez vezető utat! Első lépésként mindenkinek az Evangélium végig olvasását javaslom! Ha ez megvan, akkor TV nézés helyett inkább elmélkedjen az elolvasottakon, és ha máshogy nem megy, akkor próbáljon meg úgy élni, ahogy az Evangéliumban le van írva. Tényleg! Ha más ötlete nincs, akkor vegye az Evangéliumot szó szerint! Ez persze elsőre eléggé meredeknek tűnhet, de csak el kell kezdeni, és ki fog derülni, hogy nem is olyan nehéz, sőt örömteli! Kedves embertársam, az első éjszaka után, amit majd nyugodtam és békésen, sőt felszabadultan alszik át, mert megszabadul folyamatos lelkifurdalástól és lelki gyötrődéstől, meg fogja látni, hogy nem is érdemes másképp élni. Tapasztalatból mondom! Aki a lelkiismeretét meg tudja tisztítani, márpedig meg lehet, csak eleget kell gyakorolni, az olyan békét fog megérezni a szívében, amiről eddig még csak el sem hitte, hogy lehetséges.
A lélek megtisztítása azonban csak az őszinte bűnbánat árán lehetséges. Azt az alapállást, hogy én jó vagyok, és mindenki más rossz, el kell felejteni. Nincs senki, aki ne lenne felelős bizonyos mértékig azért a pokolért, ami körül vesz minket! Amíg az ember úgy érzi, hogy ő nem felelős, addig rá sem tud lépni az Istenhez vezető útra.
Nem is lehetséges igaz módon élni?
Elterjesztették a világon, hogy Istennek tetsző módon élni szinte lehetetlen, hogy ez olyan emberfeletti erőfeszítéseket kíván, ami teljesíthetetlen. Nem! Ez nem így van! Hazugság! Igenis lehetséges! Sőt, nem kell hozzá semmilyen emberfeletti erőfeszítés! Isten mindenkitől csak annyit kér, amennyit meg tud tenni! Persze, a megtisztulásért dolgozni kell, de az anyagi javakért is dolgozni kell, vagy nem? A legszomorúbb számomra az, amikor látom, hogy embertársaim megelégszenek a kicsiny, a dohos, pinceszagú élettel, csak azért, mert nem hiszik, hogy nagyobb és tisztább életet is lehet élni. Persze nem csak az a gond, hogy nem hiszik, hanem, hogy lusták is tenni érte! Emberek! Olyan egyszerűen lehet követni Isten szavát! Miért választjátok helyette az őrületet! Ha az anyagi javak hajszolása valódi boldogságot és örömet hozna, akkor már mind baromira boldogok lennénk! De mivel nem vagyunk, mindenki beláthatja, hogy más ösvényt kell választanunk, mert az, amin járunk, nem vezet sehova! Illetve ez így nem igaz! Az az út, amin az emberiség jelenleg halad, vezet valahova. Egy hatalmas katasztrófához! De erről majd kicsit később.
Isten természetesen van! Hogy ne szaporítsuk a szót, jöjjön néhány egyszerű kérdés, amit a materializmus anyatején felnőtt emberiség gyakran felhoz Istennel szemben.
Gyakran Ismételt Kérdések:
Kicsoda Isten?
Isten a lények lénye! Nem ember, mert Ő több, mint az ember! Isten örökké való, előbb volt, mint ahogyan a világ lett! Isten egy, de hármasságként nyilatkozik meg: Atya, Fiú, Szentlélek. Isten teremtette a világot! Minden, ami lett, általa és belőle lett! Értsük jól: nincs semmi, ami Istenen kívül van!
Miért három, ha egyszer egy?
A Szent Háromság az egység három arca. A három legfontosabb „tulajdonság”, ami Isten lényegét képezi.
Hol van Isten, miért nem látható?
No, ez már nehezebb kérés! Természetesen Isten nem a Mennynek nevezett, állati magasan lévő, hatalmas város legmagasabb toronyszobájában ücsörgő szakállas, fehér ruhás öregember, aki dirigál egy hadseregnyi angyalt aszerint, hogy épp milyen kedvvel kelt fel!
Először is, kedves materialista testvéreim (ez esetben a „testvéreim” szót nagyon komolyan gondolom, és semmi gúny nincs benne) is fogadják el, hogy a teremtett világnak a látható világ csak egy egészen csekély része. Amit látunk, az csak a jéghegy csúcsa. Ezt nem nehéz belátni: mindenki képzelje el magát, a gondolatait, a cselekedeteit, az érzéseit, a vágyait, a múltját, a jelenét, a jövőjét, és még sorolhatnám. Ezek a dolgok mind hozzánk tartoznak, mégsem látható dolgok. A gondolatom is én vagyok, mégsem látom. Valahogy így van a világ is, sokkal nagyobb része láthatatlan, mégsem tagadhatjuk le, hogy van. Istent nem szabad máshol keresni, mint a Teremtett Világban! Nem ücsörög az Olümposzon! Isten a lények lénye, több mint a Teremtett világ, mégis a Teremtett Világ mindenestül belőle született és benne nyugszik. Nehéz megfogalmazni, hogy Isten kicsoda és hol van! Ez kicsit olyan, mintha a kiscsirke még tojás korában megpróbálná megfogalmazni, hogy ki a kotló és hol van! Semmi nincsen Istene kívül, tehát, amit látunk, gondolunk, teszünk, az mind Istenben van és általa van. Nincs egy konkrét helyen, mindenhol van, és főleg mindenben, de nem megfogható módon.
Ki az Ördög, és hogy van ez a dolog közte és Isten között?
Ezt a kérdést sem kezdem el metafizikai szinten boncolgatni. A lehető legegyszerűbben próbálom megfogalmazni: az Ördög a tévelygés szelleme! Ahogy mondtam, Istenen kívül nincsen semmi! Tehát, az Ördög is Istenben van? A válasz: igen! A modern korban előszeretettel terjesztik azt az eszmét, hogy Isten és az Ördög egyenrangú ellenfélként küzd a világ feletti uralom megszerzéséért. Ne nevessünk, kérem, a legtöbb keresztény is azt hiszi, hogy Isten valami kereskedő, akit a Mennyország kapujában majd le lehet kenyerezni három mázsa jócselekedettel! Nem szándékom, hogy bárkinek megkérdőjelezzem hitbéli meggyőződését ezekkel a kérdésekkel kapcsolatba, de le kell szögezni, hogy Istennek nem egyenrangú ellenfele az Ördög! Lucifer bukott angyal, ő a tévelygés szelleme, aki megpróbálja Isten utánozni. Értsük meg, Isten a Teremtés ura, Lucifer pedig a Teremtés része. Olyan hatóerő a Teremtett világban, aki megpróbálja, a világot Istenhez hasonlóan a saját képére formálni, de ez a kép csak sötétség, pokol és kín! Bármilyen szép alakban is jelenik meg az Ördög, a portéka, amit kínál, nem valódi, semmivé válik Isten világosságában.
A világ, vagyis a Teremtés nem valami statikus dolog, hanem halad. Mi felé? A Megváltás művének beteljesedése felé! Igen, a világnak van eleje és vége. Az évszakok körforgása és állandó visszatérése csak Isten állandóságának a képe. Az ember viszont valamitől valami felé halad. Szintúgy az emberiség. Hogy mi felé halad? Hát a felé halad, hogy megértse és megélje mindazt, ami Istenben van. Hogy általa megnyilvánuljon az a sok rejtett csoda, mely Istenben megnyilvánulatlanul jelen van. Isten azért teremtette az embert, hogy azt a sok szépet és jót, ami benn van, neki adhassa, általa kinyilatkoztassa, és ebben örvendezzen Isten is és az ember is!
Ha Isten létezik, akkor miért engedi meg ezt a sok szörnyűséget, ami a világban van?
Hmm, igen, ez a legkifinomultabb ördögi kérdés Istennel kapcsolatban. Mielőtt erről bármit mondanék, képzeljük el a következő képet: karácsonyeste van, apuka, anyuka és a kisgyermek a karácsonyfa tövében letelepednek. A gyermek elkezdi kibontani az ajándékokat. Boldog, mert sok csodálatos dolog tárul a szeme elé, mindegyiket megnézi, megfogja, megszagolja, megízleli, meghallgatja és örvendezik a sok szép ajándéknak. Az apa az anyára néz és mosolyog, az anya is mosolyog, mindketten örvendeznek a gyermek örömén. Ezt idáig könnyű elképzelni. Ám ekkor az apa elővesz egy távirányítót, melyen két rész van, két felirattal: „anya” és „gyermek”. Az anya feliratú részben megnyom egy gombot, melyen az áll, hogy „anya elmegy aludni”. A gomb megnyomása után az anyuka feláll, jó éjt kíván, csókot ad gyermekének, és elmegy aludni. Ezután az apa a „gyermek” feliratú részen megnyom egy gombot, melyen az áll, hogy „a gyermek megköszöni az ajándékokat és elmegy aludni”. A gomb megnyomása után a gyermek feláll, megköszöni az ajándékokat, csókot ad az apjának és elmegy aludni. Az apa ezután elteszi a távkacsolót és ő is elmegy aludni. Ágyában fekve az apa arra gondol, milyen szépen sikerült ez a karácsony is!
Kicsit morbid, nem? Nos, ezek után nem kívánom hosszan boncolgatni, hogy Isten az Ő szeretett gyermekét, az Embert, miért nem teremtette távvezéreltnek. És ne gondolja senki, hogy a távvezérlés és a szabad akarat között van köztes megoldás. Netán, csak néhány dologban legyen a gyermek távvezérelt? A szabadság legapróbb megvonása is tönkre tenné a család életét. Isten szabad! És nekünk, szeretett gyermekeinek is ez a szabadságot adta! Isten nem bábukat teremtett, hogy gombnyomásra dicsőítsék Őt! Teljes szabadságot adott nekünk, amivel persze mi mindjárt vissza is éltünk. A szabad akaratunk azt jelenti, hogy bármit megtehetünk, de azt nem, hogy ezt büntetlenül tehetjük meg. És a legfontosabb: drága keresztény testvéreim, nem Isten büntet meg minket. A teremtés van úgy megalkotva, hogy minden olyan cselekedetnek, mely nem tiszta és nem jó, annak következménye van. A következménye: büntetés. Nem Isten büntet meg minket, hanem mi idézzük a fejünkre a Teremtett világban az Isten törvényeinek megszegéséért járó büntetést. Valójában pont Isten az, aki saját törvényeit félre tolva, megbocsát a bűnbánó bűnösnek, és visszafogadja őt fiának.
A világban tapasztalható szörnyűségekért nem Isten a felelős, hanem mi. Mi mindannyian! Persze, ilyenkor én is mindig úgy védekezem, hogy de hát nem én okozom a háborúkat és azt, hogy kislányokat erőszakolnak meg! De igen! Minden gonosz gondolat, melyet embertársam iránt táplálok, felduzzasztja a gonoszság folyóját, ami ha átcsap a gát felett, akkor ilyen szörnyűségeket idéz elő! Ez persze igen keményen hangzik, de végül is ez a konzekvencia, amit ebből levonhatunk. Senki se higgye, hogy a világ gonosz, ő meg jó, és ezért ártatlanul szenved. A Nagy Lelkek mind azt értették meg, hogy a legapróbb sötétséggel, melyet elkövetnek, újabb szöget vernek Jézus kezébe a keresztfán. És értsük meg jól: Jézus teste a keresztfán nem csak valami misztérium, hanem mi vagyunk, a mi világunk. Minden elkövetett gazságunkkal saját fészkünkbe piszkítunk. Azt hisszük, hogy csak a szomszéddal cselekszünk rosszat. Ki ő nekünk? S közben nem tudjuk, hogy ezzel saját gyermekünkbe döftük a kést. Persze ez nem nyilatkozik meg rögtön, de az idő mindig meghozza gonoszságunk felett az ítéletet, és az ítélet mindig ott ér minket, ahol a legfájdalmasabb.
Mi várható?
Remélem, sikerült az esetlegesen kételkedő kedves olvasóban tudatosítanom, hogy ez az Istennel való dolog nem mellékes kérdés, hanem ez a központi kérdés! A játék nem babra megy! Azt hisszük, hogy ezt a förtelmes életet, amit élünk, akármeddig folytathatjuk! Hát nem! Nemsokára itt az elszámolás ideje!
Most majd mindjárt nekem támadnak drága testvéreim, hogy már megint itt van egy megszállott, aki világvégét hirdet! És hogy nem kellene mindent elhinnem, amit az interneten olvasok… Nos, önöknek sem kellene elhinni azt a sok szép dolgot, melyet arról írnak, hogy minden rendben van! Kedves „realista” testvéreim, nagyon szép, hogy önök mindent olyan jól tudnak! Én csak egy ilyen együgyű fráter vagyok! Együgyű, mert csak egy ügyem van! De azért mindjárt szeretném felhívni, elsősorban a magukat kereszténynek tartó emberek figyelmét arra, hogy Jézus számtalanszor elmondta az Evangéliumban, hogy legyünk készen második eljövetelére. Őszintén kérdezem: ha van Isten, és tényleg még egyszer tevőlegesen is beleavatkozik a történelembe, és ítéletet tart felettünk, - mellesleg előre figyelmeztetett, hogy ez be fog következni - akkor mit gondolunk, hogy hogyan fog ez megtörténni? Vajon az Úr mindenkit tértivevényes levélben, esetleg email-ben kiértesít, hogy ekkor, meg akkor mindenki menjen ki a saját települése főterére, ahol majd az ott várakozó angyalok megmondják, hogy mi a teendő?
„Aki nem tud hinni abban, hogy van természetfeletti, azt beszippantja a természet!”
2012 világvége?
Az emberiség egyik része 2012-re lázasan várja a világvégét, a másik része meg legyint a dologra. Én is számtalan elméletet olvastam arról, hogy valójában a gyíkemberek uralják a földet, de persze csak a háttérből, vagy arról, hogy a kormányok eltitkolták, hogy a földönkívüliek már a spájzban vannak. Persze vannak ellenséges és barátságos földönkívüliek, de azért a közeljövőben minkét fajtának az a szándéka, hogy ne fejezzük be nyugodtan a vasárnapi ebédet. Desszert helyett inkább dimenzióváltás lesz, és akik már eleget olvastak az interneten erről a sok marhaságról, azok mennek a következő dimenzióba, mert ők már megvilágosodtak, de mi többiek itt maradunk, és a babgulyásunk sárkánnyá változik és felfal minket, mielőtt még a Galaktikus Konföderáció segítő kezet nyújthatna szorult helyzetben lévő bolygónknak…
Ez mind nagyon szép, igazán fantázia dús. Emellett az interneten vannak más éginek mondott próféciák és látnokoktól származó üzenetek, melyekben szintén arról olvashatunk, hogy Isten még utoljára figyelmezteti az emberiséget, aztán végleg megdönti az Ördög földi hatalmát, és azok, akik az Ördöghöz maradnak hűek, a pokolra hullnak vele együtt!
Nehéz kérdés, hogy vajon igazak-e ezek az apokaliptikus elméletek, és ha igen, akkor melyekre kell hallgatni?
Az első, amit leszögezhetünk, hogy a kérdéssel foglalkozni kell! Azt hiszem, hogy aki ma körbenéz a világban, és azt mondja, hogy minden rendben, persze amellett, hogy a világ nem jó, de hát, nem kell ebből ekkora ügyet csinálni, hát… az ilyen ember kissé közönyös, ha szabad ezt mondanom. Minden kicsit is jóérzésű embernek éreznie kell, hogy egyáltalán semmi nincsen rendben. Továbbá azt is észre kell venni, hogy minden egyre gyorsabb. Nem csak a technika fejlődése, és persze a vele együtt járó szenvedés és nyomor üteme. Mindenki érzi, hogy felgyorsult az életünk. Vajon meddig tud még gyorsulni anélkül, hogy valami baj lenne?
Valami baj van a világgal!
UFO-k, Galaktikus Föderáció, Gyíkemberek
A fentebb említett világvége elméletek között azért mégiscsak lehet selejtezni. Nézzük például az UFO-s, gyíkemberes elméleteket. Amellett, hogy kissé túlságosan is fantáziadúsak, van egy közös jellemzőjük: mégpedig az, hogy pusztán külsőségekről szólnak. Vadabbnál vadabb képeket adnak arról, hogy miféle külső ellenségek törnek a világra, vagy épp segítenek minket egy magasabb „dimenzióba” lépni. Nem mondom, pár pohárka után én is átléptem már más „dimenziókba”, de ebből azért mégsem csinálok világnézetet és világvége elméletet… Csupa külsőség! Ezen elméletek közös jellemzője, hogy nem beszél arról, hogy mi esetleg hibásak lennénk a Földön kialakult helyzetért. Legfeljebb felszínesen érintik az ember belső, lelki életét. Annyit szoktak mondani, hogy „eltitkolták elölünk”, de azért vannak már, akik „felébredtek”. Na, de miből? És mi az, hogy felébredni? Az, hogy valamiről információt szerzek, az még mindig nem jelenti azt, hogy én tettem valamit! Hogy egy kicsit világosabb legyek: sok elmélet szerint a világ hatalmasai eltitkolják előlünk az igazságot. Hogy mi ez az igazság? UFO-k, érkező aszteroidák, galaktikus halálbrigádok, akik felénk tartanak a sötét űrön át, stb. Ezen elméletek hirdetői azt hiszik, ha erről sok ember tudomást szerez, akkor a kérdés megoldódik. Megint mondom: csupa külsőség, szenzáció, mi emberek nem vagyunk hibásak, sőt áldozatok vagyunk, és ahhoz, hogy a dolog megoldódjon, csak el kell olvasni a fellelhető földönkívüli szakirodalmat, aztán hátra kell dőlni a karosszékben, és megvárni az aszteroidát, vagy azt, hogy Darth Vader, vagy Harry Potter győz a világért vívott harcban.
Ez az egész véleményem szerint semmi más, mint szenzációhajhászás, és adrenalin ugráltatás! Aki ilyesmit akar, menjen gyakrabban moziba, ott jobb minőségben kapja meg mindezt.
Bárki is komolyan gondolja, hogy az emberiség jelenlegi nyomoráról a földönkívüliek tehetnek? Nézzünk magunkba! Ha, mondjuk egy család szétesik, a szülők elválnak, akkor arról ki tehet? A gonosz világ? Esetleg a Terminátor, vagy Sauron? Nem, mindannyian hibásak vagyunk a kialakult helyzetért! A felelősség mértéke persze eltérő lehet, de senki ne higgye, hogy ő jó, mindenki más meg hülye! A gyíkemberes elméletekre már így is sok időt vesztegettünk. Sajnálom, hogy sokan bedőlnek az ilyesminek, mert szenzációra vágynak, vagy, mert nem hajlandók szembenézni azzal, hogy nem külső ellenség okozza a bajt, hanem mi magunk.
Intermezzo!
Elnézést! Tudom, hogy nem vagyok valami kedves! Annyi weblapon találkoztam mézes – mázos szavakkal, hogy majd ők elárulják, hogy mi a nagy helyzet, és nekem nem kell mást tenni, csak figyelni, és, hogy nézzem meg, hogy amit elmondanak az mennyire logikus, mégis milyen „csodálatosan misztikus”. Elegem volt! Én nem leszek kedves! Kizárólag azért tépem itt a szám, hogy az olvasóban azt a kellemetlen érzést keltsem, hogy semmi nincs rendben, és hogy ezért az olvasó is felelős bizonyos mértékben, sőt, hogy az olvasónak sürgősen magába kell néznie, át kell értékelni az eddigi életét és gondolkodását! Ne fogadja el, amit mondok! Sőt, mondja meg nyugodtan, hogy menjek a fenébe, de gondolkozzon el rajta, hogy mi van, ha holnap kiderül, hogy mégis van Isten, és azoknak volt igaza, akik a földönkívüliek várása helyett megbánták eddigi bűneiket és elkezdtek megpróbálni jobb emberré válni.
Meteoritok, világkatasztrófa
Nagy valami közelít a föld felé az űr egy távoli szegletéből. A NASA és többi gonosz szervezet ezt eltitkolja, de ha ideér, akkor senki sem eszik többé sült kolbászt mustárral…
Ezeket az elméleteket hívhatjuk, mondjuk „aszteroidás” elméleteknek. Nibiru, Elenin, stb. Őszintén megmondom, hogy én is úgy gondolom, hogy a Maják nem voltak hülyék, és hogy Jézus Krisztus második eljövetelekor még komolyabb égi tevékenység lesz, mint, ami akkor volt, amikor megszületett. De önmagában ez a dolog még kevés. A világ legkényelmesebb dolga abba hinni, hogy valami sanda szemű égi tünemény közelít felénk, és vigyorog a hidrogén gőzös bajsza alatt, mert akármit teszünk, egyszer csak eljön az a nap, amikor reggel nem lesz dugó a Soroksárin.
Nyugodtan lehetek gonosz a kollégámmal, nyugodtan megverhetem a feleségem, nyugodtan belerúghatok még egyet a földön fekvőbe, mert nemsokára úgyis jön egy Jupiter méretű gázkazán és telibe veri a sarki lottózót. Megint az van, hogy én nem vagyok hibás, sőt az emberiség már majdnem elérte a tökéletes boldogságot, amikor a Nap tüsszentett egyet, és kész, puff, mindennek vége lett!
Ne értsen félre senki, egészen komolyan hiszem, hogy az Úr Jézus második eljövetelekor az egész természet megmozdul, és olyan dolgok történnek, amiket Hollywood el sem tud képzelni. De! Az aszteroidák önmagukban nem jelentenek semmit, csak úgy van értelmük, hogy ezek Jézus Krisztus második eljövetelének kísérő eseményei!
Hát akkor meg mi a helyes? Mit lehet tenni?
Első lépésként, dobjunk szépen félre minden olyan elgondolást, ami úgy kezdődik, hogy mi nem vagyunk hibásak! A boltok tele vannak olyan árukkal, melyek csillognak, villognak, színesek, szagosak, mégis mind tudjuk, hogy holnapra elromlanak, megromlanak, használhatatlanok. Akkor mi legyen? Keressünk olyan helyet, ahol azt mondják, a lehető legsarkosabban, hogy bizony mi szúrtuk el, hogy bűnösök vagyunk! Az ilyen helyen ugyanis, jóval kisebb eséllyel csapnak be minket!
Én keresztény vagyok, a vallásom szerint katolikus! Krisztus tanítványa igyekszem lenni legjobb tudásom és erőm szerint! Mást nem tudok mondani, csak azt, hogy a keresztény látnokok között kell megkeresni a hiteleseket. (Elnézést minden más történelmi vallás képviselőitől, én sajnos csak a kereszténységben vagyok jártas, de biztos vagyok benne, hogy minden más komoly vallás gyermekei közt is támadnak próféták ezekben az időkben!)
Nincs már idő arra, hogy majd holnap tegyük rendbe a lelkünket! Éntőlem, mindenki azt csinál, amit akar! Kedves olvasó! Azt, hiszi, hogy ha idáig elért (mindjárt vége), akkor majd nyugodtan azt mondhatja, hogy „áhh, beszél ez a koma zöldségeket, majd én eldöntöm, mi a jó nekem!” Sajnos nem! Az idő vészesen közeleg! És, ha nekem lesz igazam, akkor nem mondhatja majd, hogy senki sem figyelmeztette! Isten rengeteg módon és formában figyelmezteti az emberiséget, de sajnos mára az emberiség jó része olyan érzéketlenné vált, hogy nem ér el hozzá Isten szava! Mit várunk, hogy az Úr személyes kérvénnyel kopogtasson az ajtónkon, hogy hajlandóak legyünk figyelemre méltatni! Nem! Az a nagy helyzet, hogy elfeledtük, hogy hol a helyünk. Isten nem pincér, hogy füttyentsünk neki, ha valami óhajunk van. És nem lesz már túl sokáig türelmes! Még mennyi idő kellene nekünk, hogy felébredjünk? Krisztus már két ezer éve meghalt értünk a kereszten! Éppen elég időt kaptunk már!
Értse meg mindenki: engem nem érdekel, hogy hányan olvassák el ezt, nem érdekel, hogy ezért valaki megdicsér-e vagy sem! Nem zavar, ha valaki idiótának tart, de én ott szeretnék lenni az Úrral, amikor az Új Ég és Új Föld eljön! Azt szeretném, ha mindenki más is ott lenne, de ehhez az kell, hogy mindenki nézzen szembe az itt felvázolt kérdésekkel, és döntsön felelősséggel, hogy úgy érzi-e, hogy ő már jó, és bármi jöhet, vagy esetleg tennie kell valamit! Remélem, most már érzi a kedves olvasó, hogy tőrbe csaltam, hogy csapdába ejtettem! Ugyanis, innentől nem fog nyugodtan aludni, mert mi van, ha igazam van?! De, értse meg, akik a fülébe sugdosnak, hogy „csak szundikálj nyugodtan”, azok nem a barátai! Az aluszkálás ideje lejárt! Egyetlen célom van: hogy felpiszkáljam a lelkiismeretét, hogy szembenézzen azzal a ténnyel, hogy ha nem tesz semmit a lelke megmentéséért, akkor lehet, hogy hamarosan az örök kárhozat helyén találja magát! Ez figyelmeztetés, nem pedig fenyegetés! De az Atya és a Fiú egyre több látnokon keresztül nyilatkoztatja ki, hogy eleget nézték már, ahogyan a saját lelki és testi mocskunkban fetrengünk, és ocsmányul megcsúfoljuk Istengyermekségünket! Elég! Aki nem Istenhez hűséges, az az Ördöggel fog a pokolra hullni! „Aki nem gyűjt velem, az szétszór!” – mondja Jézus.
Aki szeretne tenni valamit, az először is olvassa rongyosra az Evangéliumot, aztán olvassa el, amit ezen a honlapon talál (főleg „Az Úr Jézus üzenete minden emberhez” című részeket!):
Itt olyan keresztény látnokok üzenetei vannak összegyűjtve, melyeket én mind hitelesnek és követendőnek gondolok! Úgy hiszem, ezek az üzenetek Istentől valók, és ami azt illeti eléggé konkrétak és sürgetőek!
És egy másik fontos honlap:
Krisztus második eljövetele nagyon közel van!
Muad’Dib
