Dűne - az Arany ösvény – 2.rész
- gondolatok Frank Herbert Dűnéjéről –
Kis elmélkedésem második részében elkezdhetünk foglalkozni a Dűne univerzum részleteivel. Az elemzésben azonban sem a tudomány, sem a teológia szemlélet módjára nem szabad hagyatkoznunk. Ahogy Hamvas Béla már megmondta: „a tudomány távlata hamis, mert a dolgokat túl közelről nézi, a teológia távlata szintén hamis, mert a dolgokat túl távolról nézi.” Krisztus óta tudjuk, hogy mindig a sarokkövek vizsgálatával kell kezdeni, vagyis a sarkalatos kérdéseket kell tisztázni, máskülönben a rossz helyen kezelt dolgok később visszaütnek. Az emberiség több ezer éve mindig az alapkérdések tisztázását mulasztja el, s a történelmet az ebből fakadó tévedések sorozata indukálja.
Először is, talán a legfontosabb kérdés a Dűnével kapcsolatban, hogy mi a műfaja. Merthogy természetesen nem regény. Illetve formáját tekintve és az egyszerűség kedvéért talán rámondhatjuk, hogy regény, de a lényegét tekintve ez mégsem igaz.
Megint csak Hamvas mestert kell idézni: „amikor a régi nagy tanító mesterek letűntek, a könyv vette át a helyüket.” Ez azt jelenti, hogy a teremtésről szóló tudást az ősidőkben a mesterek őrizték, tőlük lehetett megtanulni. A Mesterek letűntek, tudásuk azonban nem veszett el, csak szétszóródott. Hogy mi a tudás? A tudás az alapkérdések tisztán látása. Kicsoda Isten? Hogyan lett a világ? Mik a teremtés alaptörvényei? Mi a felépítése? Ki az ember? Mi a feladata? És persze az, hogy hol a helye az egészben?
Ezekre a kérdésekre mindenki a saját útjának a bejárásával kaphat választ. Ma a Mester a könyv. Sok könyv van, melyekben az igazság morzsái szétszórtan el vannak rejtve. Íróik megfejtettek valamit a nagy egészből. Persze a világirodalom minden könyvének elolvasása lehetetlen, és nem is érdemes tölteni vele az időt. A fontos könyveket kell megtalálni. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy a tudást realizálni kell, különben élettelen betű marad. A lényeges tehát az, hogy, amit megértettem, azt meg is kell tennem, és nem csak egyszer vagy időnként, hanem életrend szerűen. És itt dől el, hogy mi az, ami igazán fontos és mély, mi az, amit élni is lehet. Zavaros gondolatokból csak zavaros életrend fakadhat.
A széles körben ismert irodalom eleinte líra volt, majd a polgárosodással megjelent a regény. Ma a regény hanyatlásának időszaka van. A regény mára minősíthetetlen irodalmi színvonalú bestsellerré, ócska ponyvává silányult. A könyvek ma legfeljebb izgalmasak, de tartalmatlanok. Az egész egyszerű bűvész trükk, mellyel a közönséget elkápráztatják. Mára a könyv is csak a szórakoztató ipar egy része. Manapság a film kezdi átvenni át a regény helyét. Ez egyben jó is, és rossz is. Már nem kell megtenni az olvasáshoz szükséges erőfeszítést az embernek, csupán le kell ülni és bámulni. Gondolkodni sem szükséges, mert a gondolatokat irányított klisékbe rendezve megkapja a bamba néző. Aki ma a komolyság útján jár, az esszét írhat, semmi mást. De a film furcsa módon mégsem egyértelműen elkorcsosult regény. A képi eszközök miatt sok lehetőség rejlik benne. A filmgyártás kisszámú, de mégis jelentős alkotása azt bizonyítja, hogy a film fontos műfaj. Példaként, az Anne és Váratlan utazás című sorozatokat említem. A Prince Edward sziget bűbájos, szívet melengető világa nézők millióinak szívét ejtette rabul. Biztosan jó az eredeti regény is, de azért a sorozat szereplőinek, a rendezőnek és a többi résztvevőnek a munkája mégis olyasmit hozott létre, mely jóval több egy egyszerű regénynél. A film tehát fontos műfaj.
Mindezt azért vezettem fel, mert született egy másik műfaj is, mely megmagyarázhatatlanul nagy népszerűségnek örvend. Ez egy vegyes műfaj. Általában az alapkönyv önmagában is megállja a helyét, de a megfilmesítése sokkal magasabbra emeli az egészet. Ebbe az új műfajba tartozik a Gyűrűk ura, de Tolkien egész világa, ide sorolom a Mátrix trilógiát, és persze a Dűnét is. Az új műfajt a mitikus mesének neveztem el. Alkotásai ugyan regényes formában íródnak meg, de nem regények. Tolkien egész világot álmodott meg, mítoszt teremtett, csakúgy, mint a Mátrix alkotói és a Frank Herbert. (A Mátrix világáról egyébként Géczy Gábor igen jó elemzést ad, videói megtalálhatóak az interneten.) Ezen világok és művek közös jellemzője, hogy az ősidők mítosz világa elemi erővel tör fel bennük, és erre, mint alapra ráépül a messiás történet. Ez szinte természetes. Krisztust kétezer éve próbáljuk megkerülni, de nem sikerül, a mítosz pedig olyasmi, ami sokkal ősibb és elemibb erővel bír, mint az intellektus által kreált történetek.
Tolkien világa milliókat bűvölt el, és döbbenetes erővel hat az emberekre. A Dűne univerzuma és a Mátrix is ugyanilyen vonzerővel bír. Mi a titok? Az előző írásomban már beszéltem erről. Ezekben a művekben a világon túli transzcendens, megfoghatatlan, isteni világ kitapinthatóan jelen van. A misztikum és a realitás nem szétválasztható. Az emberi lélek szörnyei, sárkányai, démonai, de az angyalai és szépséges lényei is megelevenednek. A ráció és a puszta intellektus által kreált történetek a láthatatlan világot egyszerűen kihagyják a számításból. Pedig a lélek démonai és angyalai akkor is jelen vannak a világban, ha mi nem vesszük észre őket. Sokan azt mondják, hogy ezek szépen kitalált hangzatos mesék, nincs közük a valósághoz, pedig Középfölde és Muad’Dib világa nagyon is valóságos. Az emberiség ma azt hiszi, csak az a valóság, amit lát vagy, amit a ráció kreál a képzelet számára. A lélek démonai éppen azért szabadultak el, mert senki sem foglalkozott velük. Az emberiség nagy része ma öntudatlanul éli le az életét, nem tudja miért él, miért hal, csak azon igyekszik, hogy a valóságnak mondott szilánkokból a maga kis részét behabzsolhassa és jóllakottan elheverjen. Nincs is igénye másra, és miközben balga gyermekként a modern világ sok csillogó–villogó értéktelen csecse–becséjével játszik, öntudatlanul sodródik a lelkek óceánjában, s emberi rangját lassanként elveszti. A lélek, mely nem nyílik ki Isten felé, magába záródik. Ma több milliárd lélek magába záródva, mint kihűlt, élettelen csillag sodródik a végtelen semmiben. Nem veszik észre, hogy a Dűne sivataga nem csak a könyvben létezik, de már testet öltött a világban. Olthatatlan szomjazzák Istent, és még csak nem is tudnak róla. A mítosz jelen van az életünkben, ezért fontos, hogy tájékozódni tudjunk ebben a világban is, máskülönben elemészt minket.
Aki a sivatagban nem tudatosan jár, azt a sivatag elnyeli.
Muad’Dib
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése